Saját utamat járjam, vagy más útját kövessem?

A legutolsó képzésemen elhangzott egy szuper kérdés az egyik tanítványomtól, ez ihlette a mai blogbejegyzésemet. Az üzleti sikerről beszélgettünk, és az a kérdés vetődött fel, hogy melyik a jobb megoldás, megtalálni a saját utat, kitalálni valami egyedi, saját üzleti koncepciót, és azt sikerre vinni, vagy ellesni valami, máshol már működő dolgot, és azt lemásolni?

A kérdés szerintem zseniális, és nem csak az üzleti siker vonatkozásában. 

Én magam is sokat foglalkozom ezzel a témakörrel, ha az életem különböző területeit fejlesztem. Alapvetően az a megközelítés alakult ki bennem az elmúlt években, mióta aktívan foglalkozom önfejlesztéssel, hogy mindkettő megoldás szükséges.

Nézzük ezt egy kicsit kibontva, hogy jobban érthető legyen. Alapvetően bármilyen változás az életünkben, legyen az anyagi területen, egészséggel kapcsolatos területen, szakmai területen, mindenekelőtt egy vággyal, vagy nehezebb esetben egy kényszerrel indul. Valamit vagy nagyon akarunk, vagy az élethelyzetünk arra kényszerít, hogy valami felé elinduljunk. Tapasztalatom, hogy amennyiben a kényszerből létrejövő indíttatást nem sikerül pozitív érzelmeket tartalmazó vággyá alakítani, nem lesz tartós a haladás, és még kevésbé lesz eredményes. 

De térjünk vissza arra, hogy a kiindulópont, a legelső lépés, legyen az vágy, vagy kényszer, mindenképp eredeti. Nem tudod lemásolni senkinek a vágyát, a kényszerét meg ne akard lemásolni. :)

Sokan követnek el itt hatalmas hibát azzal, hogy úgy kezdenek el másolni sikeres embereket, a szokásaikat, hogy nem tisztázzák magukban, hogy ezt egyáltalán miért teszik. Nincs meg a kiindulópont, nem látják a végcélt. Az sem jó, ha más vágyaival próbálunk azonosulni, hiszen hiányozni fog az a pozitív érzelmi töltet, ami átlendít a nehéz időszakokon.

Ha megvan a saját vágy, azt saját céllá tudjuk formálni. Még mindig a saját szívünkre hallgatva, kizárólag arra koncentrálva, mi az, amit akarunk. 

Amint tisztán látjuk azt, hogy mit akarunk, pontosan, mérhetően meghatároztuk a célunkat, itt jön képbe az, hogy az eszközök szintjén törekszünk arra, hogy a leggyorsabb fejlődést érjük el, ehhez pedig a tanulás leghatékonyabb formáját érdemes választani, a másolást. 

Ilyenkor már igazán hatékony stratégia az, ha megnézzük, ki az, aki már ott tart, ahová a mi célunk vezet, majd ellesük azt, hogy ő hogyan csinálta, milyen konkrét lépéseket tett, milyen eszközöket vett igénybe, amivel elérte a célját. 

Alapvetően kétféle "segítőnk" lehet, az egyiket nevezzük példaképnek. Ezek azok a személyek, akik elérték azt, amire mi vágyunk, viszont nem tudunk velük személyes kapcsolatba kerülni. Vagy azért, mert már nem élnek, vagy egyéb korlátok miatt. (itt jegyzem meg, hogy soha ne döntsd el azt, hogy egy élő példaképeddel nem tudsz találkozni, folyamatosan dolgozz azon, hogy ez összejöjjön, mert akármennyire tűnik most lehetetlennek, fogadd el, hogy ahogyan Te fejlődsz, úgy nyílnak meg a lehetőségeid az életben). Az ilyen példaképek óriási pozitív hatással lehetnek ránk. Olvashatjuk a könyveiket, követhetjük őket a médiában, közösségi felületeken, előadásaikon. Minél több információt sikerül ellesni tőlük, és ezt beépíteni az életünkbe, annál gyorsabb lesz a fejlődés.

A másik típusú "segítők" a mentorok. Ők azok, akikkel ki tudunk alakítani egy személyes kapcsolatot. Először szükséges meghatározni, hogy kik lehetnek ilyen személyek a Te életedben, azután pedig azon érdemes elgondolkozni, hogy mit tudsz cserében adni a mentornak, amiért ő segíti a Te céljaid megvalósulását. 

Ezen felül azonban van még egy igazán erős "segítő". Ez pedig nem más, mint azok az emberek, akikkel nap, mint nap körbeveszed magadat. Hiszen őket ugyanúgy másolod, sok esetben teljesen automatikusan, mint ahogy gyerekként tettük. 

A siker ott kezdődik, amikor elkezdesz tudatosan megválogatott embereket, tudatosan másolni.

Törekedj tehát arra, hogy határozd meg, kik a példaképeid, találj magadnak egy mentort, és válogasd meg azokat az embereket, akikkel az idődet töltöd. Ellenkező esetben azokat az embereket fogod másolni, akiknek az életével a legkevésbé sem cserélnél, és ha nem választasz magadnak példaképet, ironikus módon azok az emberek lesznek a "példaképeid", akiket a legkevésbé sem akarsz másolni.